Lévai Tiborra emlékezünk

Lévai Tibor tanár úrra  feledhetetlen személyiségként emlékeznek tanítványai, munkatársai, pályatársai. Múlhatatlan érdemeket szerzett a volt Mayer Lajos – később Szent-Györgyi Albert – Szakközépiskola fejlesztésében a víz- és szennyvíztechnológia tagozat kiépítésében, mely az országban egyedüli szakként indult az 1960-as évek végén Győrött.

Igazi tanár egyéniség volt.  Határozott, kemény, szigorú alakja mögött érző szívű ember állt, akinek a szó legnemesebb értelmében hivatása volt a tanítás. Fáradhatatlanul dolgozott az iskola laboratóriumainak folyamatos fejlesztésén, az oktatás szervezésén. Tankönyveket írt, szerelt, épített, kísérletezett, minden eszközzel és módon, idejét nem sajnálva és magát nem kímélve dolgozott. A maximalizmus jellemezte minden téren. Szenvedélye volt a tanítás. Folyamatosan kereste, vizsgálta, hogyan lehet még jobbá, még szemléletesebbé, még életszerűbbé tenni az oktatást. Tanítványaitól sokat követelt, de sokat is adott. Gondolkodásra nevelt, az összefüggések keresésére, pontosságra, precizitásra, a természet, a környezet szeretetére, tiszteletére. Életműve, a víz- és szennyvíztechnológia oktatás sajnos már nem folytatódik Győrben, de szellemét, példáját, szakmai örökségét őrzi és ápolja az a sokszáz tanítvány, akik ma a magyar vízgazdálkodás  különböző területein dolgoznak szerte az országban. 

Győr, 2012. január 9. 

Tanítványai, munkatársai, pályatársai nevében: Némethné Deák Irén

Lévai Tibor 1943-2012.

Tanári munkáját a Mayer Lajos Szakközépiskolában 1966 szeptemberében átadott kollégiumban kezdte főhivatású tanárként. Az iskolában 1967 szeptemberétől a vízgazdálkodás szak mellet – az országban elsőként – indított víz- és szennyvíztechnológus képzésben kémia-fizika szakos tanárként az első perctől kezdve oroszlánrészt vállalt. Részt vett a gyakorlótelepen a tárgyi feltételek megteremtésében, a laboratóriumok kialakításában, felszerelésében.

1972-től bekapcsolódott a munkában állók 4 illetve 2 éves levelező oktatásába, amely másfél évtizeden át tartott. 1974-től a vízügyi technikus minősítési vizsga rendszere új kihívást jelentett számára is. 1975 és 1984 között az algériai ösztöndíjasokat tanította a szakmára. Az 1985 szeptemberétől megindult nappali tagozatos technikus képzés, új tankönyvek írására ösztönözte. Elkészítette 4 osztályra a laboratóriumi tankönyveket és emellett szakmai lektorként is dolgozott. A szakmai versenyeken 1981-től a víz és szennyvíz technológia szakos diákok számtalan sikert értek el, köszönhetően felkészítő tanári munkájának. Rendszeresen részt vett továbbképzéseken és a 80-as évek elején a tanári mellé vízellátás- csatornázás szakmérnöki végzettséget is szerzett.

Kivette részét az iskolai kísérleti környezetgazdálkodási technikusi tantervek kidolgozásából. 1991/1992 tanévben az iskola megbízott igazgatója volt. Részese volt annak, hogy a környezetvédelmi képzést világbanki követőként folytassuk. Jelentős szerepe volt a környezeti elemek mérésére alkalmas eszközpark fejlesztésében. Sokat dolgozott a Jégmadár című iskolai újságért és a Kék-Duna projektért. A környezetvédelem-vízgazdálkodás szakmacsoport számára tankönyveket is írt. 1998-tól 2004-ig - nyugdíjba vonulásáig – az iskola gyakorlati oktatásvezetőjeként dolgozott. Munkáját Szent-Györgyi és jubileumi 50 éves emlékplakettel, valamint főtanácsosi címmel ismerték el. Általa lett az iskola a víz- és szennyvíztechnológus képzés egyik területi bázisa. Tankönyveit jelenleg is használják az ország más iskoláiban is. Olyan ember volt aki szerette hivatását és 38 éven át az iskola volt a második otthona. Összeállította: Gábriel Ferenc