Napjainkban szinte mindenki számára természetes, hogy a csapot megnyitva abból egészséges és tiszta víz folyik és bele sem gondolunk abba, hogy mennyire szerencsések vagyunk, hiszen ez korábban közel sem volt így.
Győr város lakosságának vízszükségletét eleinte a házak udvarán, vagy a pincékben ásott kutakból, illetve a közterületen levő közkutakból biztosították.
Az 1703. évi telekkönyvi adatok szerint a város területén 120 ásott kutat tartottak nyilván. A későbbi időket tekintve erről pontos adatunk nincs, viszont nagyjából száz évvel ezelőtt a kutak számát körülbelül 160-180-ra becsülhetjük.
Akkoriban hosszú időn át érdekes színfoltjai voltak, és jelentős szerepet játszottak a lakosság vízellátásában a 'vizes talyigások' más néven 'lajtosok', akik a győri folyók vizével töltött nehéz taligájukkal naphosszat járták a várost, hogy ivásra, mosásra és egyéb felhasználásra szolgáló vizet adjanak el. A szolgáltatott víz azonban nem volt mindig megfelelő, sokszor ihatatlan, néha még mosásra is alkalmatlan volt.
Budapesten 1868 óta üzemelt vízmű. A lakossági panaszok idővel arra késztették fővárosunk példája alapján a vezetőket és városunk lelkes polgárait, hogy változtassanak az akkori helyi vízellátás rendkívül elmaradott módján, mely állandó járvánnyal fenyegetett.
Kiemelkedő szerepet vállalt a vízvezetéki mozgalom ügyében Bierbauer Lipót, a város törvényhatóságának választott tagja, bencés szerzetes, tanár, aki a mesterségesen átszűrt folyóvíz helyett a természetesen átszűrt talajvizet ajánlotta ivóvíz céljára felhasználni.
A pénzügyi nehézségek nem kedveztek a vízellátás fejlődésének, de Bierbauer Lipótnak és Győr tekintélyesebb polgárainak köszönhetően száznegyven évvel ezelőtt, 1883. június 4-én megalakult a Győri Vízvezetéki Rt. városunkban.
Bierbauer emlékiratában található az alakuló közgyűlésen elhangzott beszéd: ''sikerült városunk lakossága részére oly intézmény alapjait lerakni, amely jólétének emelésére, városunk kulturális fejlődésére nézve hatalmas emeltyűt fog képezni”.