Harminc éves a Marcalvárosi Víztorony - VIDEO

.

A ma is modernnek számító, impozáns építészeti alkotás hatezer köbméteres kapacitásával egyike a legnagyobb magyarországi víztornyoknak. A műszaki átadás harmincadik évfordulóján Biczó László, a Pannon-Víz Zrt. üzemelésvezetője idézi fel a víztorony történetét. 

A víztorony helyén a hetvenes évek közepéig bolgár kertészek veteményeskertjeiben nőtt az uborka, a paprika és a paradicsom. A város ekkor déli irányban terjeszkedett, új lakótelepek épültek, Adyváros első magas épületei már álltak. A tervezőasztalokon pedig már körvonalazódott egy új tízezer lakásos lakótelep – Marcalváros- terve.

 

 

A vízvezeték hálózat már a meglévő magas épületeket is alig tudta kiszolgálni, több kisebb nyomásfokozó szivattyú egység juttatta fel az emeleti lakásokba a vizet. Ilyenek működtek többek közt a Bán Aladár utcában, a Kodály Zoltán úton és a mai Tihanyi Árpád út környékén. Az egymástól függetlenül működő nyomásfokozók persze rendre mindig az esti csúcs fogyasztás idején kapcsoltak be, egyidejű üzemük túlságosan megterhelte az alapzónát, a környéken gyakran leesett a víznyomás. Új beruházásra volt tehát szükség, ami stabil és kiegyensúlyozott vízellátást nyújt a lakótelepekre beköltözőknek.

 

 

 

 A víztorony elhelyezését helykijelölő tanulmány előzte meg – mondja Biczó László. – Harminc év távlatából is igazolható, az akkori mérnökök jó helyet választottak a toronynak. Huszár László, a Vízügyi Tervező Vállalat (VÍZITERV) főtervezőjének tervei alapján 1976-ban június 12-én tűzték ki a víztorony alapját. A víztorony helyén az altalaj viszonyok igen kedvezőtlenek voltak.  A teherbíró agyagréteg (pliocén korú) kilenc méteres mélységben helyezkedett el. A talajvíz szintje pedig megközelítette a terepszintet. Az extrém körülmények miatt a víztorony vasbeton alapteste 145 db,  98 cm átmérőjű, és 12,5 méter mély BENOTO technológiával készült fúrt cölöpre támaszkodik.

 

  

A törzset 1977 őszén kezdte építeni az Észak-dunántúli Közmű és Mélyépítő Vállalat, csúszó-zsaluzatos technológiával. Ez azt jelenti, hogy a törzset körülvevő zsaluzatot 25 centiméterenként emelve haladtak felfelé. Naponta 2-3 emelési ciklust sikerült haladniuk. Az acéltartályokat a toronytörzs körül a terepszinten szerelték össze. A kész tartályokat egy speciális hidraulikus emelőszerkezet húzta fel a végleges helyükre.

    

A víztorony tervezésében és kivitelezésében összesen 84 cég vett részt. A tervezett 42 hónap helyett jelentős késéssel, 75 hónap alatt készültek el az építők. A késés egyik fő oka, hogy a Paksi Atomerőműre és egyéb kiemelt állami nagyberuházásokra hivatkozva több fővárosi cég nem tartotta be az ütemtervet. A torony műszaki átadása pontosan harminc évvel ezelőtt, 1981. november 30-án volt, ekkor kezdődhetett a próbaüzem.

A víztorony alsó tartályába közetlen a nyugati főnyomó vezetéken keresztül a révfalui vízmű irányából érkezik a víz. Az alsó 4.000 köbméteres víztérfogat bőségesen ki tudja egyenlíteni a fogyasztás ingadozásait. A felső 2.000 köbméteres tartály pedig a tízemeletes házakat látja el vízzel.  

 2000-ben, ötven millió forintos beruházással újította fel a tornyot az üzemeltető Pannon-Víz Rt. Ekkor a felületvédelmen túl a csúszózsalus technológiával épült vasbeton szerkezet hibáit is kijavították. A legutóbbi időben pedig fiatalok népesítik be a víztorony alatti területet, a győri Utcai Sportok Egyesülete alakított ki skate pályát. Jó időben előkerül a gördeszka, streetboard, görkorcsolya, roller és a BMX kerékpár.

 

 

Az építés lépésről lépésre:

1976.06.12.        víztorony tengelypont kitűzése

1976.06.15.        terület előkészítés, próbacölöpök, cölöpalapozás

1976.12.07.        alapozási munkák előkészítése

1977.06.30.        csúszó zsaluzat szerelési munkák

1977.09.hó - 1977.11. hó    toronytörzs építése

1977.11.hó - 1978.07. hó    csövek és szerelvények beépítése

1977.04.hó - 1981.10. hó    tartályszerelés, emelés és festés

1981.11.30.        víztorony műszaki átadás

1982.06.30.        beüzemelés, próbaüzem