Víztornyok története
BUDAI ÚTI VÍZTORONY
Városunkban Budapest után elsőként, 1884-ben sikerült a vezetékes vízellátást létrehozni és működtetni. A Pannon-Víz Zrt. az 1883-ban alapított Győri Vízvezeték Részvénytársaság jogutódja és 1884 óta látja el friss, tiszta és egészséges ivóvízzel a Kisalföld lakóit.
Társaságunk megalakulásával és Győrben az ivóvízellátás kiépítésével egy időben megépült a város első víztározója, a Budai út és Fehérvári út sarkán álló történelmi Budai úti víztorony, amely a 138 éves rendszer egyik legfontosabb eleme és még ma is részt vesz a vízszolgáltatásban.
1883. augusztus 7.-én ünnepélyes külsőségek mellett történt az első kapavágás az egykori győri gázgyárral szembeni telken, a Budai és Fehérvári út sarkán. A víztorony kőműves munkáit Koller János helyi építőmester, faburkolatának készítését és tetőfedését a Hets testvérek győri cége végezte. A csöveket a vittkovici vasöntő gyár, a hidránsokat és tolózárakat a Breiteld-Danek prágai cég szállította.
A víztorony falazata 26 méter magasra épült, víztartója vasból és fából készült. A torony érdekessége, hogy nem tudta megtartani eredeti formáját abban, amiben megépült. Víztartó szerkezetén a műszaki átadás során hibát találtak, az első megtöltés után mintegy egyméternyi kidudorodást keletkezett. A hiba kiküszöbölésére vasabroncsokat és rudakat alkalmazva a tornyot végül 1884. június 15-én minden külső formaság mellőzésével üzembe helyezték.
Alig egy hónappal az üzem megindulása után a város területén már 230 ház volt a 11.603 m hosszú hálózatra kötve.
A torony tartályának problémáját évtizedeken keresztül próbálták orvosolni, de végleges megoldást csak a négyszögletes tartálya 1919-ben történő lebontása, s egy új, henger alakúra való átépítése jelentette.
Kevesen tudják, de az ötvenes évekig vízmérőket javító műhely működött a torony lábánál. Csodának számít, hogy a második világháborús bombázások során a Budai úti víztorony épségben maradt, annak ellenére, hogy a célterület közepén helyezkedett el. Legrégebbi víztornyunk 1950-ig volt a városi ivóvíz rendszerébe kapcsolva.
Ettől kezdve ipari víztoronyként működik. Kezdetben tisztítatlanul nyomták fel a szivattyúk a Mosoni-Duna vízét a toronyba, majd 1962 októberében elkészült az Ipari vízmű is. A víztorony épületét Győr Megyei Jogú Város Közgyűlése 4/2001.(XI.15.) számú határozatával helyi védelem alá helyezte.
RÉVFALUI VÍZTORONY
Győr második víztornyának építése 1906-ban kezdődött. A terveket Kovács Sebestyén Aladár budapesti műegyetemi tanár műszaki irodája készítette. A 43 méter magas, 600 m3-es víztorony építését a „Wais G.A. és Társa” építőipari cég végezte.
A víztornyot a szakértők eredetileg a déli városrészbe (Nádorvárosba) tervezték, de a város törvényhatósága a jelenlegi elhelyezést határozta el. Rosszul döntöttek. A révfalui vízműgépház és révfalui torony a fogyasztói terület azonos oldalára került, mely a nyomásviszonyokra kedvezőtlen hatást gyakorolt.
A második világháború alatt a víztorony kiemelt célpont volt. Nagy szerencse, hogy az épületet nem találták el. Az épület körüli 100 méteres sugarú körben mintegy 50 találatot számoltak meg. A háborús károk helyreállítása után közel húsz évig működhetett még.
1964-ben az Erzsébet ligeti víztorony próbaüzeménél kiderült, hogy az a régi Révfalui Víztoronnyal nem tud jól együttműködni. Amikor ugyanis a révfalui megtelt, az Erzsébet ligeti még csak félig töltődött meg. Ez azt jelentette, hogy az új víztorony teljes feltöltésekor a régi túlcsordult. Így, 1965-ben a révfalui tornyot kiiktatták a hálózatból.
Napjainkban a víztorony a Révész Hotel tulajdonába került, remélhető, hogy a közeljövőben sikerül új tartalommal megtölteni a grandiózus régi épületet.
ERZSÉBET LIGETI VÍZTORONY
A hatvanas években Győr városa rohamos fejlődésnek indult, és a város déli irányba való terjeszkedése, új lakótelepek létesítése miatt szükségessé vált egy új torony építése, amely a magas épületek részére is zavartalanul tudta az ivóvízszolgáltatást biztosítani.
Így 1961-ben Thoma József, a Mélyépterv Kossuth díjas mérnökének tervei alapján elkezdődött az Erzsébet ligeti víztorony megépítése. A kivitelezés gyors haladását a csúszózsalus technológia tette lehetővé. A toronytörzs felső részén kapott helyet a két részből álló víztartály, ahol a külső 1.300 m3-es medence körbeöleli a 700 m3-es belső tartályt.
A torony csak azután kapcsolódhatott a győri hálózatra, miután elkészült a Győr-Révfalu felől érkező 500 mm átmérőjű főnyomóvezeték utolsó szakasza is. A torony próbaüzeménél 1964 júliusában azonban nem várt problémák adódtak, kiderült, hogy az új létesítmény a régi révfalui víztoronnyal nem tud jól együttműködni. Amikor ugyanis a révfalui torony megtelt, az Erzsébet ligeti még csak félig töltődött meg. Ez azt jelentette, hogy az új víztorony teljes feltöltésekor a révfalui túlcsordul. Ezért aztán később, 1965-ben a révfalui tornyot kiiktatták a hálózatból.
Az új torony kapacitása az építést követően hamarosan kevésnek bizonyult. A rohamosan épülő Adyvárost sem tudta kiszolgálni, közben pedig már tervezték az újabb és nagyobb lakótelepet, a mai Marcalvárost, ahová végül egy újabb és még nagyobb víztorony építésére került sor.
A nyolcvanas években az Erzsébet ligeti víztorony szerkezetének váratlan meghibásodása miatt szükségessé vált annak megerősítése, továbbá a külső tartályrész acéllemez abroncsokkal történő felújítása.
Később, 2008 és 2009-ben a torony teljes körű felújításon esett át a Pannon-Víz Zrt. saját beruházásában mind építészeti, mind gépészeti szempontból. A rekonstrukció érdekessége, hogy a létesítmény építészeti felújítása során egy korszerű technológiát alkalmazva, a SIKA rendszer szerit lett felújítva, ami által torony vasbeton szerkezeti elemei rugalmas bevonatot kaptak.
A víztorony környezetének beépülése miatt ma a Petz Aladár Egyetemi Oktató Kórház belső udvarán található, ami építésétől fogva megfelelő üzemelés mellett látja el Adyváros és Nádorváros területének zavartalan ivóvízszolgáltatását.
MARCALVÁROSI VÍZTORONY
Immáron 40 éve látja el tiszta ivóvízzel Győr városát Magyarország egyik legnagyobb víztornya, a 63 méter magas Marcalvárosi Víztorony.
Sokan talán még emlékeznek arra, hogy a hetvenes évek közepéig a torony helyén bolgárkertészetek veteményeskertjeit művelték. Viszont abban az időben a város déli irányba való terjeszkedése, új lakótelepek építése miatt szükségessé vált egy új torony építése, amely a magas épületek részére is zavartalanul tudta az ivóvízszolgáltatást biztosítani.
Így 1976. június 12-én Huszár László, a Vízügyi Tervező Vállalat főtervezőjének tervei alapján kitűzésre került a létesítmény alapja. A kedvezőtlen altalaj viszonyok miatt a torony alaptestét 145 db, 98 cm átmérőjű, és 12,5 méter mély Benoto típusú fúrt vasbeton cölöpre támasztották, ami még kivételesebbé tette az építményt.
A vasbeton törzs csúszószsalus technikával készült, mely köré a terepszinten összeszerelt acéllemez víztartályokat egy speciális hidraulikus emelőszerkezettel felhúzva helyezték el. A felső víztartály 2000 m3 az alsó pedig 4000 m3 víz befogadására képes.
A torony építése csaknem kétszer hosszabb ideig tartott a tervezettnél, de végül 1982.06.30-án került beüzemelésére és azóta is zavartalanul látja el a környező magas épületek ivóvíz szükségletét, ahova a víz közvetlenül a révfalui vízműtelepről érkezik a főnyomóvezetéken keresztül.
A torony megépítését követően, 18 évvel később vasbeton szerkezetjavításon, majd 2015-ben az alsó tartály szerkezet és töltő-ürítő vezeték felújításon esett át.
A szerkezeti rekonstrukciókon túl a torony arculata is időközben megújult. Győr Város Önkormányzata kezdeményezésében a torony külleme 2018-ban szakított az addigi jellegzetes bordó-szürke színezetével, megjelenése egy vidámabb, egyedi színvilágot kapott az egyik legismertebb magyar képzőművész, Maurer Dóra tanítványa, Varga Bertalan tervei alapján és vált Győr egyik üde színfoltjává.
Azonban, most már nem csak maga az építmény különleges, hanem környezete is kivételessé vált, hiszen 2022-ben átadásra került a korábbihoz képest jóval nagyobb és egyedibb extrém sportpálya, az új "Görpark". Az ország egyik legnagyobb víztornyának közvetlen környezetében megépült az ország jelenleg egyik legnagyobb ilyen típusú pályája.
SZABADHEGYI VÍZTORONY
A szabadhegyi hegytetőn álló impozáns mérnöki alkotás immár városunk ötödik víztornya. A Győrszabadhegyi víztorony a József Attila úttól délre eső területek - Győrszabadhegy és Kismegyer városrészek- vízellátását segíti.
A torony építése előtt a magasabb fekvésű területeken nem volt elegendő a víznyomás, továbbá az új lakóövezetek kiépítése szükségessé tette annak megépítését. Ezért döntött úgy Győr Megyei Jogú Város Önkormányzata, hogy a környezet legmagasabb pontján egy többféle igényt kielégítő víztornyot építtet. A terveket a Comfort tervező Kft. Takács Zoltán, Buga Lajos és Szabó Sándor készítette.
A torony 43 méter magas, víztartálya 400 m3-es térfogatú. ( a belső cca. 100 m3 a külső cca. 300 m3 térfogatú). Az alsó részen egy 500 m3 ( 2 x 250 m3-es) térfogatú térszín alatti víztároló és a gépház kapott helyet, továbbá 5,5 km vízvezeték is tartozott az akkor 300 millió Forint költségvetésű beruházáshoz. A tartály legnagyobb átmérője 19,6 méter, a toronytörzsé kívülről 5,4 méter. A torony felső szintjén a kétkamrás tároló felett kétszintes terasz van, amelyből az alsó zárt, körbeüvegezett, a felső pedig nyitott kialakítású.
A torony törzs vasbetonból, csúszószsalus technológiával készült. A víztartályt a torony lábainál, a földszinten szerelték össze, és egy speciális emelőszerkezettel emelték a helyére.
A torony 2004 januártól kapcsolódott be a városi vízhálózatba. Megépítése óta Győrszabadhegy városrész lakónegyedei lendületes fejlődésnek indultak.